Ritkán maradnak meg szellemes idézetek a fejemben regényekből. A Termelési-regényből viszont mindig eszembe jut az a mondat, hogy "Ne aggódjék, mon ami, grammatikai bája van, és kész." (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valamiért mindig azt hiszem, hogy a Pápai vizeken ne kalózkodjonban található, ezért ahányszor ki akarom keresni, mindig azt a kötetet veszem először kézbe, de miután nem találom, átlapozok előbb a Fancsikó és Pintához, s amikor ott se járok sikerrel, rákeresek a neten, a homlokomra csapok és leveszem a legfelső polcról a kisssregényt.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy nemrég elolvastam Sarkadi Imre töredékben maradt regényét és minden oldalon találtam két-három olyan frappánsan megfogalmazott mondatot, amelyek szinte követelték, hogy majd idézzem őket megfelelő helyzetben. Pechük van szegény Sarkadi-mondatoknak: mondanivalójuk meglehetősen távol áll tőlem és alig tudok elképzelni olyan helyzetet, ahol a számra venném őket. Kis János filozófémái többnyire tökéletesen hidegen hagytak, s amikor nem, akkor is csak bosszantottak. És mégis, ezek egytől egyig remek mondatok voltak. Nem véletlenül idéztem a Termelési-regényből: az Oszlopos Simeon mondatainak is grammatikai bája van, és kész.

Be kell vallanom, nem voltam felkészülve Sarkadi Imre prózájára. Ami kevés rémlett róla középiskolából és egyetemről, annak alapján azt hittem, fárasztó lesz, unalmas, érdektelen. Azt se tudom, miért vettem le a polcról. De megtettem és már az első mondatoktól kezdve magával ragadott a regény lelkesítően szabad, gátlástalan, mondhatni: szemtelen szövegelése. Az, ahogy egy teljesen banális flörtölési jelenet át meg át van szőve a legkülönfélébb kulturális asszociációkkal. Aztán, ahogy Vinczéné, ez a groteszk szörnyeteg ábrázolva van (hogy az ember végülis egészen megkedveli). Vagy az a nagyvonalúság, amellyel a regény leírja Kis halálközeli élményét a féltékeny férj pisztolylövése után. Még lehetne folytatni a sort, de egy szó, mint száz: egyszerűen imádtam a regényt.

Tudom, készült belőle később egy dráma, amelyet nem ismerek. Nem is akarom megismerni, mert az Oszlopos Simeon filozófiája távol áll tőlem és attól félek, hogy amitől a regény számomra jó volt, azt aligha őrizhette meg a dráma, akkor se, ha a maga nemében esetleg remekmű volna. Mert mi is az Oszlopos Simeon? (Mármint a regény) Egy zseniális marhaság.